A szeretet mindig él

Kifekélyesedett múló éveinket
kecsegteti egy csalfa élmény,
testi közelségünk megálló menet
meghátrálva belenyugvás felett.

Túlbuzgó testűnk forró párája
hiányos emberi modortalanság,
kérdőjelét teszünk üres évekre
okosan megjósolva végszavát .

Halandók vagyunk parázs tükrében
száraz szemekkel kutatunk ereket
s a remény mely hozná érdemeink
fáradságos munka,hiányos érdeke.

Mindenesetre nem unjuk magunkat
porrá alázzuk kínos szenvedésünk
s tajtékos árnyék világban minden
zűrzavar, üresen ring karjainkban. [W.B.]