A zongoradallam----Wilhelem
Éreztem én hogy mindig várni fogsz kitárt karokkal tüzesen égő napon és derűs arcodon az ég mosolyog fejed ingatod és nekem magyarázol . Kezdhetnénk egy új Világot ketten , puszta kézzel, amin nem fog semmi sem törvényeid majd tisztelni fogom, egyben szívedben királynőd leszek hősiesen . Mosolygok a zűrzavarban szüntelen , megfürdök barackvirág napfényében , voltak pillanatok, mik jöttek felém égve zavarban jöttem, azt hittem hogy vége . Zongoraszó szűrődik ki valahonnan verebek táncolnak kecsesen a porban , állsz férfiasan, kéz csókra boldogan , új fényességem lettél a zongora dalban.. [W.B.]
Megjegyzések