Mindig ugyanaz ---Wilhelem

A sok közös mozdulatokból
összegyűlő apró érintések
és félénk törékeny érzelmek
ráncaiban is, légy mindig ember..

Mert színes üvegfalak árnyain
inognak sötét idegen lelkek,
s karolásaink néha hasztalan
forró csókjaink érintése hideg.

Porba hullnak elsírt alázatok,
karjaink búsan sötét vermek
de erőnkön túl az akarataink
maguknak mindent megteremt.

valóságot, bájos álmok helyett
fényt és inogó árnyékot falevélen,
s felvillanó víg holnapot látja,
miközben némán tegnapot siratja.

Mert kering az idő nesztelen,
egy nap tél van aztán meleg,
jönnek mennek a virágzások,
mi maradunk mindig ugyanazok.....