A Nő és a Férf

"Kellek tudom, hiszem ,érzem
éhes szemeid földre tepernek",
karcsú asszony,ki ,férfi  ingerekre
kényszerül vágyak teljesítésére.

Kell a hatalmukban higgyenek,
hogy hatalmukból kijöhessenek
s a közömbösség a legkevesebb
mert a nő mindig győz az ölelésben.

A férfi csak próbálja erős hatalmát
az óhaj nem egy bolondos parázna,
talán titkos vágyát lángra lobbantja
de szomjúsága egy  palackba zárt.

Így tőrbe fut az ostoba szerencse,
egy dacos kelletés rosszra vezetett,
vágyuk amely annyi kéjt veretett,
így eljött a gyönyör lassú temetése.

Mint akik nem valósítanak meg tervet
járják a sors téves kettős örvényt
kellett nekik merev szemmel nézni:
beléjük torkollik az érték, ami egyéni.

A nő meghúzza szépsége vonalát,
szeme csillog, ében fekete pilláin át,
mámor tengeréből született Aphrodité
víg mosolya másra utal nem magára.[W.B.]