Ahogyan én

Ahogyan én

Szemed tüzétől lett melegebb, lágyabb
sok édes versem színtelen sora,
szép hevülés, amit a tiszta vágy ad,
de nem kormozza lángját be soha.

Az hódított meg, a te tisztaságod,
a férfit csodálom benned s a férjet
s míg női kezem simogatni vágyott,
te lettél lassan féltett gyermekem.

Azóta más vagyok; a rideg észnek
ha volt hatalma tennivalóim felett,
egy szebb világról, boldogabbról győz meg
már minden perc, mit veled tölthetek.

Egyszerre tűnnek el roppant komolynak
hitt elvek, célok, harag, hetyke dac
szememben arcok, tárgyak összefolynak,
csak téged látlak, érzem simogatsz.[W.B.]