Aranyrögös verseim

S már szinte szégyellem, hogy verseim,

még nem sorakoztak ünneplő ruhába
tudományok útján sokat heverésztek
versek mik könnyű forrásként keltek.

Sok olyan sor van, mi hiteles csábítás
könnyekkel siratom mint vándor éji dalát
lehet könnyeim csupa ezüst gyöngyök,
de hiányoznak róluk az arany rögök.

Nem mesterkélt, de józan érzelem,
minden soraiban rejtőzik szerelem,
életem most is így hömpölyög tovább
évszakokban számolom a hársfa illatát.

Mikor az utolsó, fakó levél elhagyja a fát
ráébredek hogy hasztalan a hallgatás
s keresztet vetek megállva egy hídon,
s könnyezni kezdek, magamat sajnálom.


Nyári éjeken mikor csillaghullás volt
kacagva számoltuk a fénylő csillagot
mert hittünk is, nem is a bizonyság felett
mégis ölelkeztünk a nagy hársfa mellett..