Víg csalódások

Szomorítanak víg csalódások

mert nem én vagyok aki lázadok,

én az vagyok aki a tengerbe merül

s csak hagyom ,ringassanak a hullámok,

 

és az is én vagyok,

ki üldögél a parton egyedül

és úszni sem mer csak virrasztok.

 

Már nem kék a bársonyos tenger,

s mind forróbb a nyár és fojtogat,

mennydörgés készül , nagy viharokkal

de még sincs oly szörnyű vihar.

 

mint az, mit a tündöklő hőség

felkavar ott fent

a kék, hatalmas csend,a vad ég,

itt lent

 

 

eső a por, forróság a fény,

elvonulok hűsített szobámba,

s mintha a tenger fenekén,

bentről nézek a szörnyeteg világra

 

majd egyre később jön a hajnal

egyre hamarabb alkonyul

még búg a nyár, de zöld tarajjal,

a fiatalság is elborul.

 

 

 

Az ősz énekel

s köröttem hever 

sok-sok színes kagylódarab.

 

Tengerből,forró égből

nyárból ennyi maradt

s lelkemben az izgalom.