Az idő végtelen a percben

Az idő végtelen a percben
napok ,éjszakák keringése,
szárnyát teregeti merészen,
az elfújt múltnak üdvössége .

Valami átok mossa megint,
felébredő gőgös múltamat
csapdába esett félelemmel,
keresem kínosan kiutamat.

Századok váltják egymást,
vad virágok csakúgy nyílnak
testemben kifakult rongyok
naivan keresik az ugyanazt.

Tudom, várni kell a percet
töredelmes hűtlen eséllyel,
vad virág széthullott szirmai,
fel s le inognak percek felett .

Zuhogó perc napokat árad
a felhő nélküli kék tengeren
esélyem tág sugarán halad
a lenyugvó esti fények alatt.[W.BN.]