Idővel megérted

Húsz éven át roncsoltad a szívem

rettegek a felismerés pőreségétől,

hogy általad a termékeny ellentétek

keresztezték jajszavaim jelenlétét.

 

Diadalod nem volt mindig terhes

az- itt és mostan túl is szeretsz,

mennyire éheztem s pokollá tetted

életem,mágnesként kezelt ígérettel.

 

Ma megint oly vészes a levegő íze

a csillagok alattam is felettem is

hullámzanak egymást keresztezve,

míg lelkedben a törődés csupa vész.

 

Húsz éven át sírva és nevetve szinte

élek szerpentinen,szúró köveken,

sosem tudom önként megérteni végre

kapcsolatunk ér-e annyit mint az élet ?

 

Évtizedes sorsunkba belelátok élve

elárullak durván, vagy szép szelíden 

elárullak , hogy magam megmentsem

idővel gyöngéd szigorral fegyelmezlek.

 

S a jaj határát majd én szabom meg,

gyengülni fog, mi nem lesz kedvedre

van ,hogy az öröm nem jön csak óhajjal

de ígérem, hogy őszinte leszek sóhajjal.