Lili néni titkai--novella

A szomszédasszonyom,    Zsoldos  Lili, akivel nem voltam nagy  baráti kapcsolatban,ahogy a szomszédok szoktak , csak köszöntünk  egymásnak,vagy valami hétköznapi dolgot tárgyaltunk a lépcsőházban..

Egy szombat délelőtt   halkan kopogott az ajtómon,-hogy nagyon rosszul érzi magát és lennék szíves hívni egy  mentőt.
Megijedtem ,mikor megláttam ,mert valóban rosszul nézett ki és alig állt a lábán. Egyetlen szomszédom ,akit nap mint nap láttam,de korához képest jól bírta magát és most hirtelen rosszul lett.
 Azon a szombaton hamuszürke arccal szédelegve,támogatta az ajtófélfát.

Lili nénit legalább harminc éve ismerem ő már ott lakott amikor mi megvettük a szép nagy apartmant.
A Maros közvetlen szomszédságában, nagyon szép lakások voltak,akkor,amikor lehetett vásárolni
új lakrészeket a kommunizmus idején.Nagy dolog volt abban az időkben apartmant vásárolni, de ez már a kommunizmus vége fele volt.
  Meglehetett vásárolni,kinek mennyi pénze volt.Az így kész pénzel vett lakásokat kevesen  tudtuk megvásárolni  .A negyed ahol lakom több tömbházból áll ,amiket az állam építette a sok lakás nélküli embereknek,de ezek az akkor vásárolt lakások finomított formában nagyon elegánsak a mai napig is ..Mi négyszobást vásároltunk ,a Lili nénije két szobás.Egy emeleten két lakrész van.
    Lili néni mindig egyedül lakott ,nem is tudom,hogy volt-e férje ,viszont elmondása szerint van három gyereke.     Két lánya:Kati,Erzsi meg egy fia János.
Soha nem láttam őket, de egyszer elmesélte ,hogy mind a három gyereke külföldön él  de azt már nem mondta,hogy melyik országban,de harminc év alatt nem látogatták meg.En legalábbis nem láttam senkit egy férfin kívül,aki rendszeresen meglátogatta.Most sem tudom,hogy barát ,testvér vagy rokon az illető.
Egy középkorú  férfi  viszont rendszeresen járt Lili nénihez,akiről normális,hogy nem kérdezhettem meg hogy kicsoda..én, mivel  nem vagyok szomszédolós és ő sem volt nálunk soha ,csak amennyit a lépcsőházban találkoztunk,annyit beszélgettünk. De elég rendszeresen látogatta Lilit,meglehet a testvére vagy barátja lehetett.Végül is Lili néni hetvenhét éves volt.A férfi valamivel fiatalabbnak nézett ki.
Nála a  szobában  viszont a falon láttam egy képet ahol Lili néni  meg a három gyerek
összeölelkezve,vidáman mosolyognak. Két kislány meg egy kisfiú mosolygott rám vidáman és boldogan.
En éppen készültem a piaci bevásárlásra,De mit tesz ilyenkor egy szomszéd ,azonnal tárcsáztam a 112 -t jelezve a diszpécsernek,hogy miről van szó,aki megnyugtatott ,miután felírta az összes adatait és tüneteit.
Szegény Lili hozzám kopogott be ,gondolva  ,hogy ha klinikán dolgozom,.akkor mindenre jó vagyok.
No, de sok mindent elnéz az ember ,ha valaki megbetegszik a szomszédodban és nincs senkije.
Két óra várakozás után megjelent a mentő,de jelezték,hogy valaki menjen le  és  várja őket a bejárati ajtónál.
Az a valaki ki lehetett más,  mint én. Így biztos piacra már nem lesz idő a mai nap -gondoltam magamban.
Sajnáltam Lili nénit de nekem is gondjaim voltak,nem vagyok teljes mértékben nyugdíjas
napi 4 órát a Poliklinikán töltök,ahova ,szerződtettem magam az első nyugdíjazásom után.
Szombatok azok a napok ,amikor mindent csinálok,mosok, főzök, takarítok,bevásárolok stb. 
Hamar összekaptam Lili néninek a szükséges dolgait-megjegyezve magamban ,hogy eléggé rendezett körülmények között  tartotta a szükséges dolgait, tiszta  állapotban találtam mindent ,így egy kis táskába betettem a holmikat és időnként  leszaladtam a negyedik emeletről ,hogy várjam az ápolókat.

      Mivel nagyon későre jöttek,időnként visszaszaladtam a negyedikre ,hogy megnézzem mi van Lili nénivel.   Fel s le,fel s le...ezt szinte két órán keresztül.
O csendesen feküdt az ágyban . sápadt arccal,nehezen szuszogva.
 

    Végre megérkezett a mentő,két ápolóval,akik máris kihúzták a hordágyat elmondásom után.
    Szegény Lili néni elég magas nő, volt ,de sovány.Nem kellett nehezet cipeljenek.
.




Húsz lejt adtam a  két ápolónak ,akik lecipelték Zsoldos Lili  néni szomszédasszonyomat,  akik  a mentőautóba azonnal  védő maszkot tettek nekem és Lilinek is az arcára.
A nagy mozgalomban megfeledkeztem az új divatról. A maszk  amit rendszeresen  a táskába teszek automatikusan, akkor  szinte megfeledkeztem róla.
  Lili néni magas ,sovány asszony volt .Mindig kontyban hordta a haját és a  korának megfelelően öltözködött.
.Mivel Zsoldos Lili ,aki már idestova,77 éves,senkije sincs .,én kellett menjek vele.A mentőben hirtelen még rosszabbodott a helyzete és elvesztette az  eszméletét.
Mivel a mentőnek nem volt sem  oxigénes palackja , sem EKG készülékük beadagoltak egy kis   adrenalint,és  mesterséges légzést alkalmazva ,valahogy helyre pofozták.
En bárgyúan ültem a nekem kijelölt széken, szájamon az új divatú  megszokott maszk,még szuszogni sem lehetett egy egészségesnek sem ,nemhogy Lili néninek,akinek, hörgő hangja zavart egy kicsit valószínű asztmás is lehetett, hallottam a hordágyról,ami kissé aggasztott,de az ápolók valamilyen viccen nevettek jókedvűen.
 Végre valahára valahogy célba értünk,ahol   adtam húsz-húszt lejt  a nappalos és az éjszakás nővérnek, és megkértem őket, hogy vigyázzanak rá. Azt mondták, hogy ne féljek semmitől, ők fél óránként be-benéznek hozzá, habár szerencsére nem eszméletlen a beteg már.
Kimeredt szemekkel és kissé tátott  szájjal hallgattam a nővérek magyarázatait,mert egy -két
perccel ezelőtt magánkívül volt.
A  koronavírus-járvány miatt,  nem engedtek be hozzá ,de először is elvégeztek egy koronavírus-tesztet  nekem is meg Lili néninek is-állítólag.
.A  két tesztet természetesen ,hogy én fizettem.Ma már semmit sem csinálnak ingyen.Még jó, hogy magammal  vittem a táskámat ,amiben pénz és két banki kártya is volt,így biztonságban éreztem magam,ami a további fizetéseket illeti.

 Másnap vasárnap volt, bemehettem hozzá látogatóba. Már  eszméletén volt, de  alig beszélt. Csak az ágyszomszédjától tudtam meg, hogy az ápolónők feléje sem néztek, ami nem is csoda, mert kettejükre százhatvan beteg jutott, s ráadásul az orvosok sem nyúltak hozzá, azzal, hogy majd hétfőn alaposan megnézik,miután megjön a COVID -19- teszt eredménye.
Még szerencsére ,hogy Lili néni eléggé türelmesen viselkedett.valószínű megszokta
a egyedüllétet ,és hogy mindent maga kellett elintézzen egész életében.Titokzatos családnak néztem őket.Vajon hol lehet az a férfi,aki minden nap látogatta ?De hogy kérdezzek ilyen dolgokat. 
Várták a teszt eredményét,,,mert sohasem lehet tudni ,ebben a korban és közben felállítottak egy perfúziós készüléket-rengeteg vitamin a fiziológiás  oldatban.
Lévén hogy mindkettőnk a  tesztje negativ volt ,így megengedték hogy bemessek hozzá.
      Ez mindig így szokott lenni, mondta a szomszéd, amikor szombat délelőtt hoznak be beteget. Kimentem a folyosóra, és kerestem a nővért, de egyiket sem találtam meg a tegnapiak közül. Nagy nehezen előkerítettem a vasárnapi ügyeletes nővért, neki is adtam húsz lejt, és megkértem, hogy nézzen be időnként Lili nénihez.
Elmagyaráztam ,hogy egyedül él ,bár vannak gyermekei ,két lánya meg egy fia,de soha nem kérdeztem hol élnek,mert soha nem láttam őket mióta 30 éve ott lakunk..
Különben sem vagyok szomszédoló ember.De szerencsére Lili néninek megvoltak az iratai amiből mindent megtudtunk,de állítása szerint nem szed semmilyen gyógyszert.
Megtudtam az irataiból,hogy tanítónő ,volt fiatal korában.
Az orvossal is szerettem volna találkozni, mert egy száz lejt még odahaza borítékba ragasztottam, de a nővér azt mondta, hogy az orvost transzfúzióra hívták a férfi  kórterembe, bízzam rá, majd ő szól neki. Visszamentem a betegszobába, ahol a szomszéd megnyugtatott, hogy az inspekciós orvos úgysem ér rá kivizsgálni a beteget, tehát nem is baj, hogy nem tudtam átadni a pénzt. Úgyis csak holnap, amikor majd bejönnek az osztályos orvosok, lesz idejük foglalkozni vele.
De Lilike elég szívós nénike ,aki rövid időn belül  magához tért és valamennyire  lehetett értekezni vele.
- Nincs valamire szüksége? - kérdeztem.
 - Köszönöm, nem kell semmi.
. - Hoztam néhány almát.
 - Köszönöm, nem vagyok éhes.
Hívjam haza a gyerekeit?-kérdeztem készségesen.
-Jaj  drága ne hívja ,hiszen itt orvosok között vagyok,közben szemeit törölgette.De nehezen beszelt

Lilike kedves van- e valaki rokona  ,akit értesítsek -merészeltem én megkérdezni.

-Nincs senkim ,jött egy halk válasz.
Még egy óra hosszat ültem az ágya szélén. Szerettem volna beszélgetni vele, de már nem volt miről.
Érdeklődtem a gyerekei felől,de legyintett kezével,ami azt jelentett ,hogy annak Ámen.
Szerettem volna megkérdezni ki az a férfi,aki hozzá szokott jönni,de restelltem. Még azt
gondolná,hogy leskelődöm ,vagy kutatok utána,így maradt a nagy csend közöttünk.
 Egy idő múlva megkérdeztem, nincsenek-e fájdalmai. Azt mondta, nincsenek. Erről sem kérdezősködhettem többet. Egész idő alatt hallgattunk. Nagyon szemérmes és zárkózott volt köztünk a viszony, mindig csak tényekről beszélgettünk egymással, de azok a tények, melyeket tegnap még szóba hozhattunk, mára eltörpültek, és semmivé váltak. Érzelmekről pedig sohasem esett szó miköztünk.A lépcsőházi köszönésen kívül ,úgy emlékszem nem is beszéltem vele soha.O meg ritkán lépett ki a házból.Néha ha az unokáim ott voltak,elmenéskor megrepesztette az ajtóját es figyelt mint egy 

agár kutyus,
Annyit suttogott ,hogy vegyem ki a nyugdíját a Nemzeti Bankból.De hogy kinek es mikor adjam azt mar nem mondta,valószínű  nem gondolta hogy már nem tér vissza soha. 

Megmagyarázta hol találom meg a bankkártyát és így muszáj volt megmondj a kártya kódot is.

A kedves Lili néni megbízott bennem.Szegényke ,milyen magányosan élt .

 - Hát akkor megyek - mondtam később.
 - Menjen csak, drága köszönöm a segítséget - mondta,biztos sok dolga van.
. - Holnap bejövök, és beszélek az orvossal.
 De Lili néni ,már hátat fordított nekem,meglehet ,hogy sírt ,vagy nem érezte jól magát.


  - Köszönöm - mondta.
- Csak reggel jön az osztályos orvos.
 - Nem olyan sürgős - mondta,mire  megfordult s tekintete az ajtóig kísért.Akkor még nem tudtam,hogy ez egy utolsó tekintete,ami engem illet.
 Reggel hétkor fölhívtak, hogy az éjszaka folyamán meghalt. Amikor beléptem a 217-be, már másvalaki feküdt a helyén.
 Az ágyszomszédja megnyugtatott, hogy nem szenvedett semmit, csak sóhajtott egyet, és vége lett. Gyanítottam, hogy a szomszéd talán nem mondott igazat, mert az jutott eszembe, hogy én is ezt mondtam volna az ő helyében, de aztán igyekeztem elhitetni magammal, hogy az ágyszomszéd mégsem csapott be, és csakugyan fájdalom nélkül halt meg Lili. Nagyon sok formalitást kellett elintézni. A fölvételi irodában odalépett hozzám egy ápolónő, de sem a szombati, sem pedig a tegnapi ügyeletes, hanem egy eddig nem látott nővér, és átadta Lilike aranyláncát, szemüvegét, pénztárcáját,  és azt a zacskót, amiben az almák voltak. Húsz lejt  adtam neki, és tovább diktáltam az adatokat. Ezután egy bőrsapkás férfi lépett hozzám, és ajánlkozott, hogy megmosdatja, sminkeli ha akarom és felöltözteti a testet.
 Ő mondta így, hogy a „testet”, amivel bizonyára azt akarta érzékeltetni, a szóban forgó személy nem él ugyan már, de mégsem egészen holttest, amíg mosdatva és öltöztetve nincs. Nálam volt még a borítékba ragasztott százlejes.
 Ezt átnyújtottam neki. Fölszakította, belenézett a borítékba, aztán lekapta fejéről a bőrsapkát, és nem is tette többé föl a jelenlétemben. Azt mondta, hogy nagyon szépen el fog rendezni mindent, csak küldjek be ruhát és tiszta fehérneműt, egészen biztosan meg leszek elégedve. Azt válaszoltam, hogy délután behozom a fehérneműt és egy sötét kosztümöt, most azonban szeretnék odamenni hozzá.


   - Meg akarja nézni a testet? - kérdezte megütődve.
 - Meg akarom nézni - mondtam.
 - Jobb lenne, aztán - tanácsolta.
- Most akarom látni - mondtam.
 - Nem lehettem mellette, amikor meghalt. Vonakodva bár, de elvezetett a hullaházba, egy különálló épületbe a klinikakert közepén. Nagyon erős, ernyőtlen villanyégő világította meg a pincét. Betonlépcsőn kellett lemenni, s a betonpadlón, mindjárt a lépcső tövében, hanyatt feküdt Zsoldos Lili
Lába szétvetve, karja kitárva, ahogy csataképeken festik a hősi halottakat. De őrajta nem volt ruha, csak az egyik orrlyukából állt ki egy kis vatta, egy másik pedig a bal combjához volt hozzátapadva. Úgy látszik, ott kapta az utolsó injekciót.
 - Most még nem lehet látni semmit - mondta a bőrsapkás mentegetőzve. A jéghideg pincében hajadonfőtt állt mellettem.
 - De majd akkor tessék megnézni, milyen lesz, ha felöltöztettem. Nem szóltam semmit.
 - Sokáig betegeskedett? - kérdezte később.
 - Sokáig - mondtam. - Arra gondolok - mondta -, hogy egy kicsit lenyírom a haját. Az nagyon sokat tesz.    Nekem  fogalmam sem volt ,arról ,hogy betegeskedett volna.

  - Ahogy akarja - mondtam, de kontyban viselte a haját.

- Kontyban viselte ,jeleztem még egyszer . Elhallgatott.
 Én is hallgattam. Már nem mondhattam semmit, és nem is tehettem semmit, és pénzt sem adhattam többé senkinek. Azzal sem tudok jóvátenni semmit, ha elevenen mellétemettetem magam.
  Lili néni temetése három nap múlva történt. a város református temetőjében,ahol meglepetésemre egy csodalatos új  kripta  állt rendelkezésére  a túlvilági élet ünneplésére,.Ezt a református paptól tudtam meg ,aki több mindent tudott róla.Már a kórházba is benézett ,jelezték az ágytársai.Miután én
elmentem meglátogatta a plébános úr,aki a temetést vezette.
Tőle  tudtam meg ,hogy a gyerekei rendelték meg  a sírhelyet még mielőtt elhagyták volna az országot.Meglehet,hogy pont ez az ember, a pap ,volt az ,aki rendszeresen látogatta.De mégsem  hasonlított arra a magas fekete kosztümös férfira.
 A lakást a bútorokkal együtt lezáratta a rendőrséggel.Csodák csodája egy nap amikor mentem haza a munkából,nem láttam a lakatot az ajtón.Csengettem lévén hogy nálam volt a kulcsa meg a pénze

a banki kártyával együtt,vajon azt kereste valaki?

De néma csend volt amikor minden félszemet félretettem és a kulccsal kinyitottam az ajtót 

és beléptem.Senki nem volt a lakásban .Hátborzongató csend es zárt levegő volt a lakásban.
Az apartment  kulcsa ,viszont nálam maradt. Bármikor ki tudnám nyitni. Ez egy kicsit nyugtalanít megjegyzem. De kinek mondtam volna meg ,ha rajtam kívül senki hozzátartozó nem volt jelen.
A temetésen senki nem volt rajtam kívül a szomszédok közül.
Hozzátartozók senki, csak én  a szomszédasszony aki nem is volt valami jó viszonyba vele.
Summa summarum,a temetés csekély tízezer lejbe került,a kórházi pénzekkel együtt.
Az egyik bankkártyám teljesen elúszott. De gondolataimban már ott járt a Lili néni nyugdíja.
Hatalmas  koszorút rendeltem,ami hatszáz lejembe került.Arra gondoltam hadd lássák a gyerekei ,hogy mennyire tiszteltük Zsoldos Amáliát,a szomszédunkat.Kevesen lakunk egy lépcsőházban.Ahol van négyszobás apartman ott csak két apartman van egy emeleten.
 De egy szomszéd sem jött a temetésre..A fura férfi ,aki látogatta az sem volt ott,bár itt egy kicsit ezzel  dilemmában  voltam .Rejtélyes család,rejtélyes temetés.
Nem vagyok smucig ember,de kérdem -magamban -mi közöm volt nekem ehhez az idegen asszonyhoz ,akihez még az a férfi sem jelent meg ,aki harminc éven keresztül rendszeresen látogatta.
 Még ma sem értem miért is keveredtem bele ebbe az egész történetbe.
Nyugodj békében  drága Lili néni. Nem sajnálok semmit tőle ,amit adtam ennek az ártatlan magányos,  csendes szomszédasszonynak.

A legnagyobb gondom csak az volt,hogy bankban óriási összege volt amitől kiakadtam.

Egy idegesség fogott el.Nem  tudtam mi is ilyenkor az eljárás.

Gondoltam majd elmesélem a plébános úrnak,hátha valami megoldást kitalál

Felkerestem a plébánost,aki egy kicsit meglepődött de előzékenyen betessékelt a 

papi irodába és ott elmeséltem neki mindent úgy ahogy álltak a dolgok.A plébános türelemmel végig hallgatott,majd csak annyit mondott ,hogy beszelt a gyerekeivel,legyek nyugodt ,mert jönnek nemsokára hogy felvegyek velem a kapcsolatot

.-Ne aggódjon asszonyom-rendes gyermekei vannak.

Meg mertem kérdezni ,hogy melyik országban vannak,mire a plébános megsimogatta a vállamat 

es felállt ,ami azt jelentette hogy mehetek.

Ezek szerint valami titokzatosság lappang  a háttérben pechemre. 

Persze hogy nem vettem ki a nagy összeget ,csak annyit amennyibe került a vele való költekezés.
Soha senki meg nem kérdezte ,meg nem köszönte amit tettem.
Gyerekei sem hívtak telefonon,most már a harmadik hónap ,hogy meghalt Lili néni.
Valahogy természetes volt minden,ha már én vittem a klinikára a  nővérek azt gondolták,hogy valamilyen szinten rokonom.
Igy halottak napján Zsoldos Amáliának is fogok vinni a sírjára  virágot a  temetőbe.
Három hónap telt el  azóta ,a lakása ugyan úgy lezárva  áll ,mintha senkinek sem kellene.
Csak egy dolog aggaszt .Mi történik,ha megtudják,hogy a lakás kulcsa és a sok pénzt tartalmazó bankkártya nálam van ?
Néha félek is ha arra gondolok,hogy vajon kik a gyermekei és miért nem jelentkezik egyik sem?

A plébános úr megkeresett egy nap itthon engem es tudomásomra hozta ,hogy a gyerekei rövid időn belül ideérnek,es majd velük osszam meg a gondom.Nem akart bejönni a Lili néni lakásába.
Azóta is állandó rettegésben élek,hogy vajon mi ez a nagy titokzatosság ?Valamiért félek is mert nem tudom milyen gyerekei vannak.Meglehet hogy nincsenek is gyerekei.

Felborult az egész önuralmam., Egy dolog ami nyugtat ,hogy én azonnal szóltam a plébános úrnak.

De hol van az a férfi  ,aki rendszeresen látogatta ,mert nem úgy nézett ki mint a pap..

Ennek a  történetnek még  sok titka van .Egyelőre szinte a negyedik hónapja hogy történt.

   

    Ezt a történetet még folytatni fogom,ha valami változás történik.

                                                      Vége.