Robot világban
lóbálom karjaim,lábaim rendetlen
túlhevült áramkör esztelen fejemben
mozgásba indítja utolsó kerekem.
Szívtelen világban élni meglehet
bársony elemekkel indítóm életem
fényesre sikált kapcsolótáblámban
rövid zárlat okozta hegek ketyegnek.
Könnyű az élet robotos világban
értelmetlen mozgok, előre meg hátra
nem kéri számon senki kívánságom ,
bukdácsol áram nélküli boldogságom .
Időnként megpendül bennem egy löket
mutatja utamat merre ,mennyire
pozitív anódom régen csődbe jutott
furán játszik velem negatív katódom.
S ha csip az áram túlfűtött szívemben
csak hamu a káoszban ,kábelek világa
táncra perdülnek egymással érintkezve
megsemmisítik testem ,mindörökre.
Megjegyzések