Szálltak darvak
sovány sóhajjal befele nézve,
kigyúlt arcomon láz rózsa pihen
s tenyerem nyitva mindig éberen.
Létezésed most is szívem álma
s emlékeztet törvényes jogomra
de szerelmednek gonosz varázsa
búcsúzni készült örök távozásra.
Még sokszor láttalak azóta,
szálltak darvak akkor is az égen
fényben csillogott szárnyuk
Vé- alakban a felhok világában
Göndör hajad lángolt illatosan
s mosolyod testemet kergette,
csókok hulltak keskeny ajkadról
s szavaid repültek a szélben.
Szólítottál bársony hangon,
fülemet becézte kéjes beszéded
talpam alatt megrezzent a föld
s a darvak csak keringtek sötéten.
Most a volton is túl vagyok sebekkel
csak magamban haladok feléd
majd lehet egy másik dimenzióban
találkozhatok boldog szerelemmel.
Megjegyzések