A szerencsétlen Peti

 - Nem marad  meg, mondta a szülésznő mikor a gyermeket a  világra segítette.Sőt még csak meg sem paskolta, hogy magához térjen ájulásából; ennyi fáradságra sem  látszott érdemesnek a szegény Peti.

Az anyja  szánakozva nézett rá:

- Minek gyötörjem magamat vele, mikor úgy se viszi soká.És nem táplálta őt kellőképpen. Mindazonáltal a fiú nem halt meg mindjárt, hanem csak hetven esztendő múlva.

Az anyja nem vett neki játékot, mint a többi gyermekének.

- Kár volna a kezébe egy lejes  fa-ló is, mert eltöri.Ezt mondta. A kisfiú tehát csak az ingyen pókokkal játszott; legyeket adott nekik enni és soha nem történt, hogy elszakított volna egy pókhálószálat. De a pókok, akik mindenki mástól elfogadják a legyet, benne nem bíztak, sanda szemmel néztek rá a háló legszéléről s csak akkor nyúltak a jó pecsenyéhez, mikor az adományozó már eltakarodott onnan.

       - Igazán nem tudom: érdemes-e iskolába küldeni ezt a kölyköt! sóhajtott az apja. Előre látom,soha nem tanulja meg az ábécét.A fiú azonban ismerte a  betűket  mint bárki az iskolában. Ez érdeme, sajnos, örök titok maradt; mert a tanító, egy jószívű, de türelmetlen ember, sejtette, hogy ez a szerencsétlen gyerek úgy sem tud semmit, hát nem olvastatott vele soha.

A nagy focicsapatba nem vette be senki   sem.

- Hogy miattad veszítsünk? Csak az kéne!És elkergették. A boldogtalan Peti ennek következtében maga labdázott és néha a templom keresztjéig ütötte föl a labdáját. Mire jött a harangozó és elkobozta tőle az ütőfát is, a labdát is:

- A keresztet akarod ledobni, te pogány?

         A gimnáziumban azok közé a diákok közé tartozott, akiktől a tanárok félnek. Akiket csak mogorva, esős napokon, súlyos pénz vesztességek   után, legrosszabb kedvükben hívnak ki felelni; mert eleve meg vannak győződve, hogy úgy sem tud semmit. 

S mikor mégis mindenre megfelelt, azt mondták rá: -ma épp könnyű volt a lecke-, és beírtak neki egy elégségest.A nyolcadik osztályban a matek professzor, egy induktív módszert kedvelő úr, röviden elmagyarázta Newton kéttagú tételét, azután egy kissé kétkedve az osztályhoz fordult:

    Akadna valaki, aki ezt szépen levezesse a táblán?

Mély csönd lett. Megszeppent az első eminens is. Ekkor fölállt Péter.

- Mit akarsz? kérdezte a professzor. No csak menj ki, úgy sincs itt szükség reád.

- Én nem akarok kimenni, felelt Peti , hanem levezetem a tételt.

- No ha még Peti  is le tudja vezetni, nevetett a tanár úr, akkor hagyjuk az egészet,nem érdemes vesztegetni vele az időt.

  Mikor katonai besorozásra került a sor az orvos meglepődve kérdezte.

-Maga miért  akar katona lenni?

  - Hogy szolgáljam a hazát doktor úr, felelt Peti   A galléros úr kacagva vette le nyakáról a szalagot,s   hogy megmérje a mellkasát. És elálmélkodott, mikor látta, hogy az a hitvány mellkas szélesebb a minimumnál. Aztán végigtapogatta, a karját, a combját; és meggyőződött, hogy ez a véznaság csupa acélizomból van összekalapálva.

    Háború lévén, Gergely egy ütközetben azt látta, hogy a kapitányát aprítja az ellenség.Odarohant, szúrt, lőtt, vágott és megmentette a kapitány urat.

- Arany medália dukál ennek a hősnek! szólt az ezredes. De ki az?A hős ugyanis fölismerhetetlenné lett a vértől és a füsttől. Mosdatni kellett. Mikor kimosdatták és meglátták, hogy ő a Peti, az egész tábor elnevette magát:- A Peti ! No akkor ezt ugyan mindenki megtette  volna!

- És a legénynek három gombja hiányzik! dörgött az ezredes. Huszonöt botot rá! 

      Elkövetkezvén a béke, Peter  szerelmes lett a váradi református lelkipásztor leányába.

- Erzsike, én szeretem önt, mondta egy holdas estén.Erzsike a szeme közé kacagott; a tiszteletes úr pedig másnap megszólította:

- Öcsém, értsük meg egymást. Ön teljesen megbízhatatlan ember létére, soha, de sohase bírna tisztességesen eltartani egy asszonyt. Kérem hát, kímélje meg a jövendőben házamat becses jelenlétérol.

Volt Gergelynek egy gazdag nagynénje. A szegény fiú miért, miért nem, szerette ezt a vénasszonyt és olykor eljárogatott hozzá.

- Tudom, miért jössz ! kiáltott rá mindig a néni. Azt kémleled, van-e még bennem egy csöpp élet. Mert a halálomat várod. De hiába várod, te gonosz. Mert én százezer lejes vagyonomat mind az Első hazai általános nemzetközi órakulcsgyár részvényeibe fektettem s a részvényeket a Román Tudományos Akadémiára hagyom.

 Első hazai általános nemzetközi órakulcsgyár azonban hirtelen megbukott s a néni pénze az utolsó fillérig odaveszett. Peti  ekkor magához vette a tisztes matrónát és úri módon,hűségesen eltartotta, élete kilencvenhetedik évében elkövetkezett haláláig. De a néni mégsem bízott a gonosz öccsében soha; az ételeket mindig kipróbálta macskáin; nem akarja-e őt megetetni ez a rossz ember. S mikor haldoklott, azt mondta, hogy méreg vitte  a sírba.

       Péter  harmincéves korában hivatalt akart vállalni.

- Minek nevezzük ki önt? szólt a hivatalfő kellemetlenül mosolyogva. Előre tudom, úgy se járna be soha a hivatalba, mert ön maga a pontatlanság. Különben ám legyen. Megkapja az állást, de csak azért, hogy bebizonyítsam, mily hamar elveszti; mert ön, kezem írását adom,nem fog bejárni az irodába.

 Péter harminckilenc évig nem mulasztott el egyetlen egy hivatalos órát sem, nem jött későn egyszer sem. De a negyvenedik esztendőben egy nap üres maradt a széke.

 Lám, megmondtam, hogy ez az ember sohasem fog bejárni! kiáltott a hivatalfő. És azt is tudom, hogy most majd színlelt betegséggel mentegetőzik!A jó Peti  azonban nem mentegetőzött sehogyan sem, mert meghalt.

  - Ej, be különös egy halott  ez! dörmögött este a korbonctanász Nekem úgy látszik, nem halt meg elég alaposan.Aztán rázta, hallgatta, kopogtatta; végre pedig felhúzta a kesztyűjét:

- Egyelőre nem állítom ki a temetési engedélyt, mert ez az ember nagy mértékben gyanús.

             Negyednap végre megbízott benne a doktor úr. Most már sietni kellett a temetéssel. Jöttek a gyászvitézek és koporsóba tették Petit. Az egyik elővett a zsebéből négy szeget és leszegezte a koporsó födelét. Ekkor a másik is elővett a zsebéből még két szeget és félig humorosan, félig babonásan - mert a temetős embereknek, tetszik tudni, megvan a maguk humora és a maguk babonája - azt mondta a társának:

- Te, olyan furcsa képe volt ennek a halottnak. Én is leszegezem, nehogy holmi rossz tréfából éjfélkor visszajöjjön.És leszegezte ő is. Pedig a szegény Petinek bízonyisten esze ágában sem volt a visszatérés,se éjfélkor, se máskor.