Az éji gondok

 Most  lelkem:  a  nagy  gond-madár

már  bú-fészkén  elül.

csillag-szitából  fényt  szitál

az  ég  szünetlenül

kinyílnak  mind  az  estikék

s  a  hold-sarló  fent,  esti-kék

nagy  égi  réten  csillagot,

csillag-sarját  kaszál.

a  fák  közt  esti  hírvivő

a  fénybogárka  száll.

Fent  égi-dáridóra  megy

egy  víg  felleg-legény.

friss  csillag-bokrétát  visel

fehér

 gyűrött  süvegén.

amott  egy  forduló-közön

rábukkan  s  jó éjszakát köszön

 mosolygó  képpel  rá  a  hold

a vén,  irigy  kaján

útján  dúdolva  bandukol

és  tűnődik  baján

S en  nem  tudom,  hogy  élni szép

 vagy  halni  volna  jó  ?

s  várom :  mikor  jön  értem  el

a  hold-arany  hajó,

ki  égi  kék  tón,  szép  vízen

csillag-futárral  elviszen,

de érzem élni szebb

vagy  halni  volna  jobb ?

s  ne  várnám  többé,  hogy  kiköti

az  éji  csónakot.

Szemem hallgatja  csillagok

halk,  surranó  neszét

arcomon  érzem  hitvesem

cirógató  kezét

szívével  kérdez - mit  keresel ?

szívem  felel  rá -  csak  szeressél

s  kezdődik  csendben, suttogó

 mosolygós  csók-beszéd,

de  szép  az  este,  Istenem

s  az  élet  is  de  szép.