Gyerek maradtam

 Mért  lett  a  bú  hozzám  ily  járatos?.

 Tudom  már:  nem  virágos  kert  az  élet 

s  lábam  sosem  selyem  füvet  tapos,

 csak  tüske-fedte  puszta  messzeséget

Gyerek  maradtam,  megvert  csúf  gyerek

 a  sors  vezetgét  éveimnek  utján

 jönnek  napok,  emlékbús  estelek

 a  sors  vezetgél  éveimnek  utján

jönnek  napok,  emlékbús  estelek

halk  üdvözléssel  máris  messze  futván

 

.És  annyi  gyászolö  játék  hívogat 

 fulladva  űzök  lepkeálmokat

és  tüske  vár,  hogy  rőt  sebet szakasszon.

bűn  nélkül  is  büntetve  jőn  az ember

 utamba  áll  és  lesve  minden  este

 aranyhajat  hurkol  sorvadt  szivemre.