Mert enyém vagy

 Sötét dús hajad, mint fekete ében,

úgy omlik alá izmos válladon

és játszik vele pajkos napsugár

én nem tudom a szívem mire vár?

 

A szemed, mint az égnek csillaga

beragyogja bús, szomorú éltem,

s megpihen pici kezem, kezeden,

te vagy nekem az örök énekem!

 

Te vagy, miért az ajkam hallgatag

s a lelkem kószál messze tájakon,

megrészegít a hangod bársonya

izmos tested kinyíló hatalma.

 

S fájó szívemben felzokog a vágy

Teérted, aki minden vagy nekem,

arany vitézem, fogd meg a kezem,

hogy vezesselek messze tájakon 

hogy elvigyelek örökre magamhoz.