Vágyálom

 Száll a szobában bús melódia,

feltámad újra százezernyi álom

és jön az álmok bús királyfia . . .

o, visszatértét szív repesve várom

jaj,hiába varom.

Repül a lelkem önfeledten

s poéta-párját újra visszavárja.

 az alkonyatban lelkek szárnya lebben,

s száll, száll felém egy hófehér szárnya 

mint a lelkem álma.

Száll az emlékek bús melódiája,

rég hallott nóta, elfelejtett álom . . .

s én, álomország száműzött leánya,

hogy vissza jössz, még most is varom ,

Jaj hiába' várom!