A vagy

 Nem tudom, hogy volt. Egyszer talán

beszélgettünk s te azt mondtad be csúf az idő,

én meg úgy láttam, hogy meleg napsütés van körülöttünk.

Vagy egyszer, mikor bánatot kerestem nálad,

talán mosoly rejtőzködött a szemedben.

Vagy vágyaink együttfutó órái közül késésbe akadt az egyik,,

s valahogy, egy pillanatra, szétlökődtünk az időben,

Azóta lelkünk kétfelé zuhan a nagy végtelenbe

egymástól mind messzebbre tűnő ködcsodák,

többé nem tud össze találkozni az útjuk.