akkor tudtam meg

  A  kagyló  búgott  remegő  kezem ben

.Az  utcáról  beszűrődött  a  lárma

,Én  állottam  tikkadtan,  várva,

szívem ben  hangos  dobbanással

zakatolt  a  vér

.Beszéltünk.Én  kérdeztem   valamit

és  oly  furcsa  volt  a  hangod

,ahogy  messziről  feleltél  nekem 

,oly  idegen,  érctélén,

hogy  belesajgotta  szívem 

.  És  fájva megszületett  benne  a  sejtelem,

hogy  egyszer  m ajd

— talán  rövidesen  

— ha  melletted  leszek,vagy]  m mondok  valam it  neked

ilyen  hideg,  idegen  lesz  a  hangod

.Könnycsepp  szökött  szemebe

és  akkor  — a  telefon  fülkébe

,a  búgó  kagylóval  remegő  kezem be 

 — tudtam   meg, hogy mi vagy nekem