Egyszer bar egyszer

 O,  mondd

Ha  késön,  s  ha  őszi  harmat

,Levelek  hullása,  daru  távozta  után

,Egyszer

Egy  kék  hajnalra  arany  délre,  piros  estre,

vagy  egyetlen  órára  csak

—S  ha  küszöbömre  nem,  hát  ablakomba

— Hiszen  a  világ  akármi  tág

,Nem,  végtelen

,S  az  élet  kurta  bár  morzsa  belőle

Napok,  hetek,  esztendők  asztaláról

A  múltba  vissza  mégis  elgurulhat 

 —Ha  csókra  nem  s  tán  szóra, sem

:Egy  meglátásra,  bár

;Eljössz-e  még,  ó,  mondd,

Véletlenül  vagy  csodamód?

Ahogy  vannak  álmok

,Melyeket  kétszer  is  megalmodunk

,