Minden hiába

 Hiába cikázik ég felé a dalnak

szemet-odarántó fényes madara -
hiába gyötörnek gyönyörű hatalmak
s hiába húz férfi szeme-sugara!

Bús megkötöttségem nagy fekete láncán
tört-tükrű szememből szivárog a könny!...
Egy igazi férfi megőrülne láttán -
s ajkamra csak a dac fémverete jön.

Munka zúgásában, rút kopott ruhámban,
nappalom a küzdés, mely fáradtan néz.
A józanság erős, tiszta szava számban,
s csak hajszolt embertárs keze minden kéz.

Elrohant férfiak tekintete rám hull -
talán a sajnálat suhan arcukon.
Vagy szólanak a hű, derék fegyvertársul,
ki mellettük harcol minden harcukon

Felsötétlő ruha, súlyos-göröngy gondok,

Cerberusként őrzik árvaságomat.
Néha sírok - néha keményeket mondok,
néha vérig-vágom éles láncomat

szélmalom-harcok balga kitűzése:
a független nő is groteszk árnyat vet...
Sziklába fejemet nem verhetem mégse -
s birokra a korral nem kelhet az egy