Hóval fedett madárfészek

 ent  a  száraz  lombok  között

Kitéve  a  zord  szélvésznek,

Hóval  lepve  szomorkodik

egy elhagyott madárfészek.

.Kis  lakója,  mely  dalával

Bezengé  az  egész  tájat

,ki  tudja  m ost,  vándorútján

messzi  Délen  merre  járhat.

Úgy  elnézem   azt  az  árva

madárfészket   hóval  fedve

S  nem  tudom miert  de szívemnek

szomorura fordul kedve.

S  a  koltokre  gondolok  én,

kiknek mar a lantja nemák   

nincsen   többé  a  szívükben

zengő  madár:  szép  poéma

Miert hallgatnak ki mondhatna

mily sorsvihar milyen banat

ö lte   ki  a  meleg  szívből

a z  ott  alvó  szép  n ó tá k a t?

A  szív,  m it  a  dal  elhagyott

,h óval  lepett  m a d á rfészek

csakhogy  ennek lesz meg tavasz  

,annak pedig vegkepp tel lett.