Jajjal bélelt kontos

 Hajnalra elült a hangos hajsza

Az északi szél már tovanyargal

A földön a lomb. A gályák arca

Sovány, vigyorgó. Lopva, halkan

Jött meg az ősz. A köd követte

Bevonta omló, szürke szövetbe

Jajjal bélelt ez a köntös

A szegélye könnytől gyöngyös!

Könnyű szárnya libben, tárul

Halott illat hosszu távu

Száll belőle s ahova ér

Sír az avar, sír a gyökér.

 

Ott fent a fán vén varjú várja

Se fészke, se párja

A halál fekete lelke talán

Ott fent a fán ?

 

Az ág reccsent! Riad a csend

Hiába már!A bús madár kiáltja, Kár!

És varjú-szóval így hadar

Kár az élet, kár a dal!

Kár a harc, a viadal

Kár a csók és kár a kín,

Kár a kincs és kár a csín

Kár az undor,ád.

.kár a vágy

Kár a kedv és kár a gond!

Ha értelmes, ha bolond

Ha öreg, ha fiata

Most magának sírt kapar

!Szemfedő a sárga lomb

 

Van avar, nincs zavar!

Fehér fátyolt köt a köd

Fagyos rög az örököd