Magyar virág az őszirózsa

-

 Kacér leány a bomló tavasz,

a perzselő nyár hűtlen asszony.
Jön, hogy csókoljon, leszakasszon
és kacagjon hideg ajakkal.
*
Lombja vesztett szomorú hittel
az élettől már mit se várunk,
talán szebb lesz majd a halálunk
jóságosan behavaz a tél.
*
Késő napfény sápadt tündére.
Imbolyog a néma ugaron
megbocsátó, békés nyugalom
költözik halkan a szívünkbe.
*
Halálos, fáradt mosoly az ősz
s magyar virág az őszirózsa
hervadt kertünk fehér lakosa,
sírba hulló, örök szerelem.
*
Megáldjuk boldog áhítattal
fölgyúlva még egy régi dalba.
Lerogyunk a deres avarba,
s betakarnak az őszirózsák. /Vilhelem Margaréta/

Tóth Jánosné Ica, Márton Lajos és további 2 em

ber
4 hozzászólás
1 megosztás
Tetszik
Hozzászólás
Megosztás

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A rohano percek

-
Kép
  A percek, mint gyors, fürge verebek szállnak messze, fáradt fejem felett Repülnek sietve, mind egymás után S én nézek utánuk némán, sután.   Mit is tehetnék ? És mit is tegyek hogy megállíthassam a perceket e tűnő, sebes, szálló sereget feltartani, ó, mivel is lehet?   Az Idő nem vár. Nem áll meg soha könyörtelen. Nem lankad ostora, egy pillanatig sem tart pihenőt, űzve a perceket maga előtt.   Mint durva hajcsár úgy kergeti őket mindegy az : kinek a percei velem is így tesz. Hajtja perceim mit bánja, hogy nézem leverve.    Kergeti, mint vert, hajszolt sereget néha visszanéz. S érzem kinevet.      
További információk

A szívem

-
Kép
A szívem sikoltani szeretne. Kitörni valami bánatos öröm dallamban, halk zenés áhítatban. Néha rohanni szeretnék, máskor megállni valahol mélán csendesen Repülni hullámzó habokon vagy engedni hogy halkan, kezedbe vegyed a kezem, és simogasd a szemem mely csak téged ismer téged szeret még most is, mikor nem vagy senkié sem és vérzik a szívem.        
További információk

Szeretnék bárányfelho lenni

-
Kép
 Mellettem az élet elsiethet csak még egy kívánság teljesedjék szállhassak el mint az őszi felleg.   Köd előttem s utánam árnyék ha a földi formát ledobtam szálljak arra,hol a legszebb láng ég.   Naprendszerek és kóméták utján zuhanhassak hullócsillagokkal míg az éter tisztasága fúj rám.   Aki szennyes gondokkal vesződtem megtisztulok minden égi máglyán s pára ,bárányfelleg lesz belőlem.   Nadir alattam,Zenith felettem s tengereknek tükrén,némán nézem merre menjek,ha már eddig jöttem?   Homokba fulladt szép oázisok esőt epednek ,amerre szállok de én maradok föd ,homály ,titok.   Mert én bárányfellegként kerengek s égi utam kincseit cipelve hazaszállok,hol mar elfeledtek.   Egyszer csak tavaszt ver az év szíve s de szép lesz akkor anyámnak kertjén májusi záporként hullani le.
További információk