A csend


 Kegyetlen csend van körülöttünk


időnként riadva egymást nézzük,
de nevetés, szerelmes csók nincs
csak alkudozunk,régóta van ez így.

Vajon meddig lesz kényszermegoldás
könnyeink úgyis elapadtak régen,
állunk egymás mellett illedelmesen
míg elzsibbadt lábaink remegnek.

Kétségtelen megszoktuk a maradást
csak tövisek kötik össze szívünket,
egybegabalyodott lelkünkben fáradás,
a gyenge fényben szemeink szárazak .

Érzéseink lassan hadakoznak ellenünk
magunk sem tudjuk mit hoz a jövőnk
játszani kellene egy kis romantikát
mik szívet bűvölnek és kápráztatjá

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Amerre mentem

Menni valahova

SZŐLŐSZEDÉS