Azóta

 Azóta üres lett minden hiányodban

lázasan keresem kesernyés illatod,

s várom hangtalan régi türelemmel

szűz éjszakában kinyílni az ajtód.

 

 

De minden ott van kint dicstelen

bennem szunnyad a láz meztelen

s tékozló szemrehányások mellett 

veszteségbe botlik őszinteségem.

 

Fontos üzenetek érkeztek illatosak

tele tiszta sorok színes halmazával

s megdöbbentő alázatom fércén

magamban botlanak háborgások. 

 

Mert ugye fáj neked is az ébredés

körül ölelve ittas melegséggel

szédülő fejemben értelmetlen

sercegnek közönséges szennyek.

 

S a vágtató szeleknek zűrzavarán

még keresem tested fájó melegét

de holt avarban száraz levelek közt

már csak alázatom fáj rémek között