Semmi sem az enyém

 Tévelyegtem benned kettős sötétben

meleg esti nyárban,jéghideg télben,
szorítottam szíved puha kezeimmel
történelmet írtam vérző sebeimmel.

Fény sem vibrál csillogó szemedben
csendem uralkodik a meztelen időben,
farkasszemet nézek dobogó szíveddel
egyenetlen lüktetése áramlik érzéketlen.

És nézem ereidet, mint múló sebeket
nézem ahogy véred elmossa testemet,
két lélegzet között ringok megrémülvén
nem tudom nevessek vagy sírni kellene.

Ami enyém volt, az sem volt enyémből,
elemésztette lángod ,mint Nap a mezőt,
a szívedben igék nélkül hiába körözök
minden elriasztó holmi múltba költözött.