Bolcsesseg

Hol a sok amarantusz s rózsáim füzére

,hogy feldíszítsem újra deres hajzatom

Vigadni vágyom, bár az évek súlya nyom

vigadni és dalolni kacagó zenére.

 

Hol vannak kék barlangjaim s a földig ér-e

dús fáimnak gyümölcse roskadt ágakon

Nyargalni vágyom én ifjonti vágyakon

világgá újra múltam tündérszép hegyére.

 

Az öregség derűs, ha homlokán ragyog még

a fiatalság fénye, mely, lám, hű marad

ahhoz, ki zord sorsával bátran szembeszáll.

 

Az öregség nem szomorú, hogy kikopott rég

az életből, nem sérti balgán gúny s harag,

a ott is víg, hol árnyat vet rá a bánat.