CSAK TEGED
Táncosnő akartam lenni- végzetes,
szerelmes szenvedéllyel elejtsemifjú testem s lelkem éji érzelmét
eltáncoljam a színpadon kecsesen.
De más lettem : fergeteges idők
sötét sodrában, fehér falak között
kerestem az élet biztonságos arcát
csókjaimmal, nevetésed igéző titkát.
Sok magammal úsztam titkok vizén
szívem szivacsként szívta belém,
hatalmasra nőtt, aránytalanná lett,
de szerelmes kézzel intettem neked.
Míg kezem turkált vér és hús felett
fejem lüktetett akár a sárkány szíve
feltűntél, s az orvostan tudományán
átragyogtál nevetve mintegy bálvány.
Mert nemcsak ott vártalak tégedet
minden Kor s ember álmai távlatán
feltűnsz most is bús évek ajánlatán
átragyogsz most is arcod mosolyán.
Megjegyzések