Cseles tél

 Hajnal hasadáskor a lét napjában

meg füstölög az ég éji fényeket

homályban bimbóznak lágy fellegek

kicsinyke fehér bárányfelhőket .

 

Szürke bundájába takarózik a Hold

nagyokat ásít kissé megbékélten

ropogtatja fogaival a fagyott jeget 

szeretettel mosolyog amíg vándorol .

 

Csupasz fákon deres ágak sora

egymást biztatják hideg sóhajjal

meleget keresnek egymásba bújva

íziben szétválnak varjú károgásra .

 

Már kering a Nap arany harsonával

mindene sajog fagyos zene szóra

táncolni nincs kedve ,csak rostokol

de melegíti magát saját kandallóval.

 

És tornyosodnak hófelhők halmazzal

körbefutják szemükkel látókörüket

majd egy fej biccentéssel zavartalanul

földre zúdítják csillogó fényüket. {W.B,}