En csak szerelmedért

 Értsd  meg  végre:  szeretlek,

  féltelek,mint  pírját  a  hajnal,

  megértelek,nem  kérdem, hogy  szívből

 adsz- e ennem,hogy  hűségemért

  mi  bért  kell  vennem.

Hogy  megértem  jellemed  forrását

a  lappangó éjt,    lelked  zord  táját,

méla,  esengő  egyedülléted,

amely,  mint  rőt  mező,  benned  réved

magamban  sírok  fájón.

Nem  sírnék, de tudom, bizony szenvedsz

.Esengnél,  drága,  ám  nem  csenghetsz

.Fényre  vágyón  árnyékos  padkán  ülsz

,gyűlölsz,  szeretsz,  elepedsz ,

mégis  távolodsz,  menekülsz 

Mint  zerge  veszélytelen  vadonból

,ki  leső  veszélyre  mit  se  gondol,

fut  érzése,  látomása  után

,nem  néz  jobbra  se,  balra  se  futván

én,  csak szerelmedért  csupán.