Ezt is megéltem
Ezt is megéltem, ezt is megértem
kelepcébe hulltak szomorú keservek,
virágoznak mellettem ablak díszek
akkor, mikor minden szürkébb lett.
Felhők körül esőfelhő meleg lett,
de mit várhatók a sok lángok felett
elmúlt minden ami hevült és hevített,
nem védtem meg a percnyi meleget.
Láng, mely nem sejti még hevét
felmelegíti a hold sütötte szívem,
mi minden történt mióta elmentél
ronda ügy volt, legreménytelenebb.
Élünk, halunk, de nem volt remény
se szép nem volt, mégse volt erény
különbséget tennél ha itt lehetnél
hogy ki mennyire élte túl végzetét.
Tudom a férfi, ki a könyökén hever
az asszony meztelen testére dől, íme
honnan jöttünk és hová lesz vérből
szült testünk, annyi sok hevességtől.
Megjegyzések