Kóbor csillag


  Lelkemen  olykor  átsuhan  égve

  Mint  kóbor  csillag  futó  fénye

 Egy-egy  letűnt  perc  gyönyörű  emléke.

.Fényfoltot  vet  lelkem  lapjára.


Mint  napban  keringő  sasnak  árnya

Ha  földre  vetődve, fénnyé  válna

S  körültem  mindent  megcsillogtat

Aranyba  vonva,egy életre  csókol


A  lelkemben  régen  megfakult szókat

Álmodó  telkembe,  belecirógat.

És  életem   álomruhás,nyomorúlt  koldus

Egyszerre  bibor  palástot  ölt.


Oly gazdagot!Oly dúsat.




.




 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Amerre mentem

Menni valahova

SZŐLŐSZEDÉS