Ha jon az álom+

 Az este már az ajtainkon áll

némán merednek rám a vén falak

a zegzugokban hallgat a homály

az óra kettyenése elakadt.

 

A fal szeme, a tükör, néz merőn

a harmatos éj puhán rálehelt

homálymanóknak tolvaj népe jön

és sző köröttem könnyű árnylepelt.

 

Halk álmok járnak. Egy-egy butorajk,

mint félálomban halkan fölsohajt

s elalszik végre, minden elcsitul.

 

Az éj ölelve, lágyan rám hajol.

Csönd. Álmodom. S ujjam közül a toll

 halkan, puhán kihull.