Ki merre felé

 Emlékszel hányszor mentem el 

hogy talán vissza sem néztek,

de még sokszor visszatértem

ahol te vártál, a tó vize mellett.

 

És százszor elváltunk vétkesen

perlekedve, majd hűen kibékülten 

égő homlokomon járt forró kezed

s kitudja hányadszor szerettelek.

 

Te felém hoztad napfény meleged

s tó vizében fürödtünk csendben 

apám lehetnél ,viccelődtem veled

s te nevetve fejest ugrottál a vízbe.

 

Kitudja hányadszor vártuk a véget

különös neszek közt holdvilágos éjjel

még emlékszem,de rég volt istenem

néma vallomásod remegtette szívem.

 

Jól esett ülni néha a part szélén

ujjaink az illatok legében ölelkeztek

az út előttünk állt , kék ég felette

nem tudtunk dönteni, ki merre fele.

 

Ma reményteljes arccal, víg tekintettel

várlak a tó mellett ,vajon merről jöhetsz

a tavat csak nézem,kiszáradt holt hely

elúszott minden kincs ,sivárság jelében .