Lepkeszárnyon
Lepkeszárnyon száll hangtalan
színes gömbbe bújtatott átkom,
nyirkos tenyeremben a rágalom
sorsom útján sepregeti mocskom .
Éreztem egykor, mindent lehet
nyirkos éjszakán türelmetlen
inognak csillogó buborékok,
keringenek lázasan mellettem.
Csipkés fodrokon dől álomba
magányom nyugtalan döbbenete
sorakoznak vékonyan csendek
sirat egy végben a gyötrelmem.
A holnap talány, mint annyi máskor
holt szavaknak árnyékában zúg ,
s nem tudom lesznek -e holnapok
csak búsan találgatom ,találgatom .
Ugyanott hol tiszta volt győzelmem
ma fásult szemérmetlen unalom,
csak egy szó kell ,ami úr legyen
és már fogytán lesz a fájdalom .
Titkok lebegnek némán könyörtelen
és újra kezdeném a rendeltetést
bekötött szemmel vakon, merészen
röpke szárnyakon szállnék mesésen
Megjegyzések