Ott bent
Minden enyém,mi bennem van
laza ,vagy sűrű dermedés
kitárt tenyerek eres duzzanata,
egy hatalmas láng-ez az egész.
Mert úgy őrzöm saját énemet
végtelen szegény gazdagságom
tenyerem szívemen bezárul,
mert ott van fájó tulajdonom.
S kongó időknek zűrzavarában
hol minden elvesztődik céltalan
a perc csak enyém számlálhatatlan
kavarodik az éjnek némaságában.
Ott maradnak egymásba meredten
szivárványos csodás dübörgésben ,
úgy hömpölyögnek a zene tükrében
betemetve a csendes könyörgésem.
Mert minden enyém volt és lesz,
örök életű fájó édes nosztalgia
ámulatban kinyílt szám zavara,
lelkesedve, vacogásom habzsolja.
Csak egy mozdulat s bennem van,
a pillantások kemény aprósága
sóhajom , mi feltör bent ,szakadozó,
meztelen lesz az ölelések fájó szava.
Megjegyzések