Szerelem

Könnyű, mint az illő illat

S miként az úgy lebeg

A vallomás palástját

 Félek, nem bírja meg.

 

Sejtés csupán. Oly édes

Munkál látatlanul

És boldogítva engem

Kimondhatatlanul.

 

Szerelem? Késő mégis.Késő,

késő, igen!

Miért izgul a vérem

S mért riad a szívem?

 

Bennem, s körülöttem messze

Zord világomladék

Szívünk kapuján által

Menekvés volna még?

 

Könnyű, mint illő illat,

S miként az úgy lebeg

A vallomás palástját

Félek, nem bírja meg.

 







Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Amerre mentem

Menni valahova

SZŐLŐSZEDÉS