Vihar után.

-

 Nem  találsz  rám  többé,

Lopva  jöttem  el

Ne  keresd  a  nyomom

Eső  mosta  el.



Szálldosva  hullt  a

Sáros  földre  le,

Zokogva  gördül

S nincs ki felvegye.



Szívlombú  fákat

Tépdesett  a  szél,

Szívem  is  sajgó

Tépett  falevél.


Ne  keresd  a  könnyem,

Beitta  a  sár.

Ne  várj  vissza  többé

Soha,  soha  már.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zongoradallam----Wilhelem

-
Kép
Éreztem én hogy mindig várni fogsz  kitárt karokkal tüzesen égő napon  és derűs arcodon az ég mosolyog fejed ingatod és nekem magyarázol . Kezdhetnénk egy új Világot ketten , puszta kézzel, amin nem fog semmi sem törvényeid majd tisztelni fogom, egyben szívedben királynőd leszek hősiesen . Mosolygok a zűrzavarban szüntelen , megfürdök barackvirág napfényében , voltak pillanatok, mik jöttek felém égve  zavarban jöttem, azt hittem hogy vége . Zongoraszó szűrődik ki valahonnan verebek táncolnak kecsesen a porban , állsz férfiasan, kéz csókra boldogan , új fényességem lettél a zongora dalban.. [W.B.]
További információk

Jó csontok-forfdítás--BY MAGGIE SMITH

-
Az élet rövid, bár ezt a gyermekeimtől kaptam az élet rövid, az enyém rövidebb mert -adtam ezeregy aranymézes módszerrel már kioktatott, ezeregy finom átkos, meggondolatlan módon. A gyermekeim elől tartok. Legalább a világ ötven százaléka borzalmas, ez egyhiteles felmérés, bár ezt én gyermekeimtől eltitkolom amennyi madár van annyiféle kővel dobják. A sok imádott gyermek között,egyik tömött zsák elsüllyesztve egy tóba. Az élet rövid s a világ legalább csak félig romlott, és mindenfajta más  idegen között van egy, ki téged tört meg igazán. Bár én a gyerekeimtől titkolom ezt. Próbálják eladni nekik a világot, s hazug házeladó aki sétál csiripelve szarfészken át s magyaráz jó csontokról: Itt ez a hely csodásabb kéne legyen. Sokkal elviselhetőbb kéne legyen az új világ.                              Good Bones [ BY MAGGIE SMITH] Life is short, though I keep this from my childr...
További információk

Ember légy ovatos

-
Kép
 Komor az estéd, ember! halkul a szavad a verssorok széles folyama elapad, ebben a szomorú, nyomorgó időben már csak sóhaj, ami lelkedből felszakad. Hasztalan utadat lehunyt fejjel járod, van tán még szeretőd, nincs már jóbarátod, régi szent hitedre, fekete szemfedőt, véres elfelejtőt borít barbár átok. Körülötted kihalt, bús, kietlen az est. az üresség füledbe dobol: kútba vesd minden hited, álmod,  állj meg s mondj halotti imát, mert pusztuló lelkeddel meghal a test.
További információk