A szó ami megbántott
Eljön tudom az a nap egyszer,
Melyen megismersz engemet,
S nem fog többé maró szavad
Csak úgy könnyedén, mosolyogva
Megsebezni a lelkemet.
Derül még én rám is szivárvány,
Mosolyog majd rám is az ég.
S tudom : majd fogsz sírni rajta
Amiért csacsogó édes ajkad
Megbántott engem egyszer rég.
Csak egy röpke szó, mit
Könnyedén kimondtál
Félig komolyan és
Félig tán nevetve
És az az egy szó,
mint lappangó, bús árnyék
Ráfeküdt lelkemre.
Azóta sem éjelem
Sem nappalom nincsen
Lépten-nyomon kísér
Az a bántó árnyék
Vajon fogsz-e majd
Úgy, mint egykor régen
mosolyogni rám még
Gondolkozz még ezen.
.
Megjegyzések