A szó ami megbántott

 Eljön tudom az a nap egyszer,

Melyen megismersz engemet,

S nem fog többé maró szavad

Csak úgy könnyedén, mosolyogva

Megsebezni a lelkemet.

 

Derül még én rám is szivárvány,

Mosolyog majd rám is az ég.

S tudom : majd fogsz sírni rajta

Amiért csacsogó édes ajkad

Megbántott engem egyszer rég.

 

Csak egy röpke szó, mit

Könnyedén kimondtál

Félig komolyan és

Félig tán nevetve

És az az egy szó,

mint lappangó, bús árnyék

Ráfeküdt lelkemre.

 

Azóta sem éjelem

Sem nappalom nincsen

Lépten-nyomon kísér

Az a bántó árnyék

Vajon fogsz-e majd

Úgy, mint egykor régen

mosolyogni rám még

Gondolkozz még ezen.

.