Bolond Világ

 Ha látok egy-egy tört szívet

Kit a sors fészkéből kivet,

Kit nyom fájó, nehéz kereszt

Szívem mindjárt bús dalba kezd.

 

S most, hogy a föld egy csatatér

s milliók keserve véget nem ér

Magam sem tudom, mi lehet

Ùgy fojtja egy kéz a szívemet.

 

Oly csüggedő, oly hallgatag

Nem folyik belőle dalpatak.

Pedig hány most a szenvedő

S a föld sötét, nagy temető.

 

A malom is, völgy oldalán,

Addig zakatol, jár csupán, 

Amíg egyetlen friss patak

Szelíd vizével hajtja csak.

 

De hirtelen, ha rászakad

Pusztító tenger-áradat

Eláll egyszerre a malom,

Akár csak az én kis dalom.