Enyém a szó

 Enyém a szó. Enyém a teste lelke

enyém a számban minden gondolat

amely méreg fogával beharap

imára kulcsolt fiatal kezekbe.

 

Az én szavam mely mindig énekelne

lázit, pedig maga is csak rab,

és azt hiszi, hogy mézet csurgat

kitárt szájakba s halál ecetje,

 

hogy összehúzza álma nyálát

kedvesemnek, kiért nyelvem szól

kiért a szóban értelem rezeg.

 

 

Öl hogyha mozdul, miért nem vágják

ki nyelvem, hiszen vért harangoz,

hiába van szóm. Már szólni nem merek.