Halandóság

-


 Minden mi nagy: csak por a mindenségben, 
minden mi szép: mulandó, szép csak éppen,
még a sas is a földhöz van tapadva
a szegény ember hogyne csúszna rajta!
 
Az erős győz, míg összetör a gyönge
Amaz kacag, ez szenved elgyötörve
Amannak gúny, mi ennek szent álom
nincsen igaz semmi e nagy világon.
 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A rohano percek

-
Kép
  A percek, mint gyors, fürge verebek szállnak messze, fáradt fejem felett Repülnek sietve, mind egymás után S én nézek utánuk némán, sután.   Mit is tehetnék ? És mit is tegyek hogy megállíthassam a perceket e tűnő, sebes, szálló sereget feltartani, ó, mivel is lehet?   Az Idő nem vár. Nem áll meg soha könyörtelen. Nem lankad ostora, egy pillanatig sem tart pihenőt, űzve a perceket maga előtt.   Mint durva hajcsár úgy kergeti őket mindegy az : kinek a percei velem is így tesz. Hajtja perceim mit bánja, hogy nézem leverve.    Kergeti, mint vert, hajszolt sereget néha visszanéz. S érzem kinevet.      
További információk

A szívem

-
Kép
A szívem sikoltani szeretne. Kitörni valami bánatos öröm dallamban, halk zenés áhítatban. Néha rohanni szeretnék, máskor megállni valahol mélán csendesen Repülni hullámzó habokon vagy engedni hogy halkan, kezedbe vegyed a kezem, és simogasd a szemem mely csak téged ismer téged szeret még most is, mikor nem vagy senkié sem és vérzik a szívem.        
További információk

Szeretnék bárányfelho lenni

-
Kép
 Mellettem az élet elsiethet csak még egy kívánság teljesedjék szállhassak el mint az őszi felleg.   Köd előttem s utánam árnyék ha a földi formát ledobtam szálljak arra,hol a legszebb láng ég.   Naprendszerek és kóméták utján zuhanhassak hullócsillagokkal míg az éter tisztasága fúj rám.   Aki szennyes gondokkal vesződtem megtisztulok minden égi máglyán s pára ,bárányfelleg lesz belőlem.   Nadir alattam,Zenith felettem s tengereknek tükrén,némán nézem merre menjek,ha már eddig jöttem?   Homokba fulladt szép oázisok esőt epednek ,amerre szállok de én maradok föd ,homály ,titok.   Mert én bárányfellegként kerengek s égi utam kincseit cipelve hazaszállok,hol mar elfeledtek.   Egyszer csak tavaszt ver az év szíve s de szép lesz akkor anyámnak kertjén májusi záporként hullani le.
További információk