Nyugtalanság

 Nem, Sohse leszek én, mint a többi

Széltelen révben nyugvó szerencsés.

Horgonyra vetett , biztos hajókon

Sohse lesz lelkem nyugalmas teremtés

 

Nem, sohse hívtak nyugalmas partok

Es ha hogyha néha pihenni tértem

Mint sirály, vizek szép,szelíd álma 

Kint maradt lelkem a ködben, a szélben.

 

Nem, sohse fogom összébb vonni

Viharban felnőtt, libegő szárnyam

Lágy ölű fészkek ringató pelyhe 

Soha sem lesz üdvöm, soha a vágyam.

 

Jön, jön az élet, rám fogja markát

Vállamra veri keserű igáját.

De kinn marad lelkem a vizek felett

Tovább álmodni magános álmát.