ŐSZBE VÁGYOM

 Menni kell, most menni kell,

mert a napfény a füvekben

zöld izzással ünnepel.

 

Merre leng most derűs Őszöm

merre csillan dús aranya,

vérző búja merre van ?

Csurog az ég a mezőkön

megcsodálom sistergését

s tovább megyek lankadt szívvel

szomjasan és társtalan.

 

Túl a poros fülledt tájon

valami kell,nem valóság,

nem is álom

amit még csak sejt a szem

túl életen, túl halálon

este-reggel keresem.

Lehet, egyszer megtalálom

az Ősz derűjét megtalálom

s benne tiszta kedvesem