Ott voltam

 Ott voltam, mikor ablaka előtt 

a hársak vére futni kezdett,

a gyökerekből a gyökérbe

kicsi tenyere tenyeremben.

Szívéből tenyerébe,

tenyeréből szívébe,

szívemből tenyerembe,

tenyeremből szívembe,

mikor szaladni kezdett a vér

a tavaszra-döbbent hársak tövében

ott voltam,én voltam ott.

 

S most nem vagyok 

mikor ablaka előtt

a hársfavirágok,ajkukat kinyítják

és meleg illatot lehelnek 

arra ,aki ott áll.

 

Te fülledt nyári levegő

ha leintenél minden szellőt

s két hársunk puha illatából

még hírt se hoznál

ha hírt se hoznál arról

hogy valaki ott áll,

ha hírt se hoznál arról az egyről,

vagy legyen! arról a kettőről,

aki most ott áll,

kicsi tenyere tenyerében.

Te fülledt nyári esti levegő

én megköszönném.

 

Homlokom tört sorokra ejtve

vetkőzés nélkül, ima nélkül,

s ha hagynád, hogy itt asztalomnál

emlékek nélkül, illat nélkül,

szerelem nélkül,

ha hagynád,hogy elaludjak.