Tegnap és ma

 egnap ilyenkor égett az arcom

lobogott rajta csókjaid lángja

ma sápadt, halvány keresztek

bús könnybarázdák borulnak rája sírva.

 

Csókjaidért is, könnyeidért is

csak engem vádol én bűnös lelkem.

te bűnös nem vagy, én vagyok az csak

Itt vagyok : állom, büntetés verjen. 

 

Ha bűnhődni kell: én szolgáltam rá 

neked csak értem kell tönkremenned

s mikor könnyem hull, nem magamért hull

siratom a te megölt, jó lelked.

 

 

És futok tőled, mint fut gyilkos

áldozatától, akinek vére

bűnös csók után égetőn hullott

átkos szájára, gyilkos kezére.