A rózsa világa

 A lelkem mélyén hetek óta titkon

Egy rózsabimbó feslik, bomlik egyre.

Sötétszirmú, rejtelmes rózsabimbóm

Szívem vérébe mártom minden este.

 

Jaj,ha kinyílik vérvörös virága

egy bús, csillagtalan, vak éjjelen, 

Olyant nem hord a büszke rózsa ága

Amilyen ez az én rózsám legyen.

 

Mennyire elveszni látom a világot

S örökre elszáll tőlem az öröm

Hogyha neveddel e sötét virágot

egyszer átfúrt szívem fölé tűzöm.