A vihar

 Ma éjjel jaj elsápadtak a fák.

haragos zöldjük halványabbá halkult

s a reszketésben szerte zilált gallyuk

bús, néma sikolyt sírt a légen át.

 

A levelek félénken összebújtak,

a félelemtől megmeredt a száruk

mert látták, hogy az erős fa,a váruk

riadtan áll. A gyilkos szelek fújtak.

 

 

Vészt várva nézték egymást tétován

A tar földön, száraz földön, mohán

némán hevertek már a régi társak.

 

 

s mert dicstelen véget ért nemes harcuk

az őszi eső bemocskolta arcuk

házunk előtt már kopaszok a hársak.