Az életorvények

 De furcsa így unalmas délután

Tudni jól, hogy mit sem hoz az élet

S mégis csak vágyni az élet után

Elhívott, meddő akarat vagyok.

 

Életbe dobtak bősz végzet-karok

Elhullott álom, titkos, kósza cél,

Ember, ki él, de nem tudja miért

Én minden örömöt csak félig éltem.

 

S míg fél szemem a perc titkába mélyed

A másik fél már kereste a Véget

A minden dolgok végét megviselten.

S csak a fél karom ölel örömmel.

 

A másik fél kétkedve megremeg

S öröm-temetős, sírós félsz-el nézem

hogy feketén a holnap hogy közeleg

tudva hogy ezek az élettörvények.